Események
Bohumil Doležal politikai jegyzetei index hozzászólásaikat várom

 

Illegalitásban a cseh külpolitika?

Az utóbbi napokban mégis előremozdult valami a cseh külpolitikában Magyarországot illetően. Azelőtt csak a nagy cseh lapok versengtek valami olyasmiben, ami úgy nézett ki, mint egy mediális nehéztüzérségi készülődés egy nem feltétlenül csak mediális háborúra.

Már Martonyi külügyminiszter február 21-i prágai látogatásakor történt egy kis változás. Mediálisan nem hirdették túlságosan, és valószínűleg senki sem vette volna észre, ha nem lett volna egy sajtótájákoztató a Černín-palotában lezajlott ünnepi ebéd után: ezen a két miniszter nagyon jónak értékelte a cseh-magyar kapcsolatokat. Schwarzenberg külügyminiszter ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy ugyan vannak fenntartásai a magyar politika némelyik részletét tekintve, de nem kétséges, hogy Magyarországon a szabadság és a demokrácia nincs veszélyben, és a magyar közélet egyébként sem engedhetne meg ilyesmit. Ezen túl, a jelenlegi magyar kormánynak határozottan demokratikus mandátuma van, és meg kellene tanulnunk kölcsönösen tiszteletben tartani egymást.

A látogatásról és Schwarzenbergnek a sajtótájákoztatón elhangzott szavairól egyáltalán nem tudósított a ČT1 (cseh közszolgálati televízió) fő hírműsora, a Híradó, és egyetlen nagy napilap sem, a Právo kivételével.

Így minden feltétel adott ahhoz, hogy a miniszter kijelentései elkallódjanak az ellenkező irányultságú cikkek áradatában. Szerencsére pont ekkor következett az Európai Komisszió döntése Magyarország EU-s támogatásának esetleges csökkentéséről, amennyiben a magyar kormány nem csökkenti a 3% HDP-t meghaladó költségvetési hiányt. Mivel a 3% HDP-t meghaladó hiány több eurózónába tartozó ország esetében fennáll, és némelyik nemhogy csökkentené azt, hanem még növeli is (Spanyolország), és Magyarország nem is tartozik az eurózónába, nem volt nehéz arra a következtetésre jutni, amit pl. a Reuters hírügynökség is megfogalmazott, azazhogy a döntés politikailag motivált, Brüsszelnek az új magyar alkotmánnyal szembeni elégedetlensége által.

Ebben a pillanatban megtörte addigi hallgatását Nečas miniszterelnök is. Hivatalos kijelentést tett közzé, visszafogottan, viszont egyenesen, fölösleges kendőzés nélkül. Mivel ez a szöveg teljes terjedelmében csak a kormányhivatal oldalain érhető el (fordításban pedig a legnagyobb lengyel hetilap, a Gość Niedzielny oldalain), egy tömör összegzést szeretnék róla adni:

A Cseh Köztársaság nehezen támogathatja az Európai Komissziónak azon indítványát, hogy Magyarországtól részlegesen meg kell vonni a támogatást, mivel nem megfelelően kezeli a költségvetési hiányt. Ilyen intézkedés szélsőséges esetben válhatna eszközzé, csak akkor, ha egy állam nem tudja meggyőzni az EU-t a hiány csökkentését célzó igyekezetről, és nem teszi meg a szükséges intézkedéseket. A Cseh Kormány meggyőződése, hogy a Magyar Kormány esetében nem ez a helyzet. Ezt a szélsőséges megszorító eszközt óvatosan és érzékkel kellene használni, figyelembe véve minden tagállam egyenlőségét. Amennyiben nem így történik, fennáll a veszélye annak, hogy az intézkedésekre politikai eszközként fognak tekinteni. Ezért a Cseh Köztársaság méltányolná, ha az Európai Komisszió a szankciók felterjesztése előtt szakmai, politikától független vizsgálatot hajtana végre. Adminisztratív szervként kellene fellépnie, a szankciók megtétele pedig nem lehetne politikai jellegű, és nem lenne szabad kétségeknek felmerülniük a hivatali és apolitikus szerepük tekintetében.

A kedves olvasó összehasonlíthatja Nečas nyilatkozatát, ahogyan kormányhivatal honlapján szerepel, azzal, amit a ČTK (Cseh Sajtóiroda) csinált belőle (és ami hivatalosan megjelent a České noviny-ban). A kedves olvasó gondoljon bele, hogy a ČT1 fő hírműsora szükségtelennek tartotta közölni, hogy létezik egy ilyen nyilatkozat (a magyar televízió M1 és M2 csatornájának hírműsorai természetesen egész nap folyamatosan tájékoztatattak Nečas miniszterelnök nyilatkozatáról). Gondoljon bele abba is, hogy az, ami megjelent a Mladá fronta DNES és a Lidové noviny híradásában, lényegében megfelel a sajtóirodás hangzásnak (valamiféle korrekciót jelent Daniel Kaiser glosszája a Lidové noviny-ban). És akkor nagyjából kész elképzelése lehet arról, hogy áll a „magyar problémához“ a nagy cseh médiumok többsége, beleértve a közszolgálatiakat is.

Természetesen jogosak lehetnek a fenntartások a mai magyar kormány politikájával szemben. Ezeket meg lehet vitatni nyílt fórumokon, és lehet keresni a politikai megoldást.

Jogosan be lehet vezetni szankciókat egy EU tagállammal szemben, abban az esetben, ha ismételten megszegi az egyezményes költségvetési szabályokat.

De nyíltan kimondva: disznóság, ha a magyar kormány politikájával szembeni fenntartásokat úgy akarják „megoldani“, hogy galád és sunyi módon gazdasági szankciókat gördítenek rájuk. Nem vagyok euroszkeptikus, és nem szeretem az EU–KGST típusú összehasonlítgatásokat. De nem tehetek róla, azt kell mondanom: ezek bolsevik húzások. Az EU a KGST-vel ellentétben, reményeim szerint, megreformálható, csak valakinek igyekeznie kell véghezvinni a reformokat. A cseh kormány konkrétan ebben az esetben igyekszik, de többé-kevésbé illegalitásban teszi ezt. A nagy cseh médiumok ignorálják. Miért?

Lidové noviny, 2012. február 28.
Gál Attila fordítása