Események
Bohumil Doležal politikai jegyzetei index hozzászólásaikat várom

 

Köszönő beszéd

Őexcellenciája, tisztelt Nagykövet Úr,
Hölgyeim és Uraim!

Először is engedjék meg, hogy köszönetet mondjak a Magyar Köztársaságnak és vezetőinek munkám ily jelentős kitüntetéséért. Nagy megtiszteltetés ez számomra. Próbáltam visszaemlékezni, és rájöttem, hogy az egyetlen kitüntetés, amelyet hazámtól kaptam az érettséginél kapott volt. A magyar kitüntetés is örömömre szolgál és mindenekelőtt más okokból kifolyólag.

Szeretném először azt megemlíteni, miért döntöttem évekkel ezelőtt, még a múlt rendszer alatt úgy, hogy a magyar politikai gondolkodásmóddal fogok foglalkozni és kapcsolatokat építek ki a magyar intellektuális elit képviselőivel.

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után Közép-Európában létrejött egy amolyan senki földje, kis országok elzárt területe, amelyeknek közösek csak a kölcsönös gondjaik voltak, amelyeket nem tudtak egymás között megoldani. Kapcsolataik nyomorúságosak voltak, ezért a szomszédos nagyhatalmaknál kerestek segítséget, amelyeknek imperiális és nem túl tiszta érdekeik voltak, és amelyekben embertelen totalitárius rendszerek érvényesültek. Ennek köszönhetően az egész térség először az egyikük, azután a másikuk zsákmányává vált. A kis Közép-Európai nemzetek erre drágán ráfizettek. Ez annak a bizonyítéka, hogy a politika terén milyen romboló érzés a gyűlölet – illetve azé, hogy a külpolitikának is, amennyiben nem főkképpen a gyűlölet megszűntetése az értelme.

Annak köszönhetően, hogy jelentős erőfeszítések által sikerült, ha nem is tökéletesen, megtörnöm a nyelvi akadályokat, megismerkedtem a magyar szellemi elit képviselőivel, az elhunytak hagyatékával és azokkal az élőkkel is, akik elődeikre építenek. Meglepett az előzékenységük. Közben pedig Magyarország 1918-1989 között különösen súlyosan sérült és a cseh politika nagymértékben tehetett róla.

Ugyanakkor ez arra a felismerésre juttatott, hogy a teljes megértéshez és együttműködéshez az kell, hogy mindenki pontosan megnevezze saját hibáit és a sérelmeket, amelyeket okozott (ezen a területen mindenki mindenkit sérelmezett) és ott ahol lehetséges, lehetőség szerint megpróbálni enyhíteni következményeiket. Mindenkinek saját magánál kellene kezdenie, másképp az egész folyamat terméketlen kölcsönös szemráhányásokba fullad. Ez a kölcsönös kiegyezés alapfeltétele annak, hogy Közép-Európában stabil politikai környezet létesüljön, a kölcsönös bizalom légköre és igazi, szilárdan meggyökerezett együttműködés alakuljon ki – többek között a térség közös védelme ügyében, amelyben megadatott élnünk és dolgoznunk. Biztos, hogy az EU és a NATO a biztonságunk garanciái, de a múltból eredő kölcsönös problémáinkat nem oldják meg, erről már többször meggyőződtünk. Itt ez az elv érvényes: közép európai, segíts magadon és segít rajtad az EU és NATO is.

Bohumil Doležal