Események
Bohumil Doležal politikai jegyzetei index hozzászólásaikat várom

 

Mit írnék Robert Fico miniszterelnöknek

Robert Fico szlovák miniszterelnök nyílt levélben fordult Jiří Paroubekhez, a Cseh Szociáldemokrata Párt elnökéhez. Keményen elítélte a szocáldemokrata nagygyűlések elleni tojásos támadásokat, mint a tolerancia hiányát és extrémizmust, bírálta a cseh médiát és a cseh politikai pártokat azért, hogy ezen akciókat nem ítélték el kellő nyomatékkal. A politikai versengés így Fico úr szerint ellenséges agresszióba torkollik.

A miniszterelnök úrnak a a csehek soraiba küldött nyílt szavait imponálónak találom. Nincsenek kétségeim affelől, hogy jó szándéktól vezérelve teszi, ezért mellőzöm a tényt, hogy extrémizmusról beszélni a miniszter úr esetében, akinek közvetlenül a kabinetjében megtalálhatók az extrémisták, kicsit kötélről beszélés az akasztott ember házában. Levele elmélkedésre késztetett, éppen ma mit is írnék a miniszterelnök úrnak, hogy jó akaratát valahogy viszonozzam. Például a következő jutott eszembe:

Excellenciás Uram, Tisztelt Miniszterelnök Úr, köszönöm őszinte, bíráló szavait. Úgy van, hogy a problémákat, amelyekben fuldoklunk, valaki kívülálló gyakran jobban meg tudja nevezni. Ez kihívás számomra, hogy az Ön baráti segítségét megpróbáljam viszonozni.

Érdeklődéssel olvastam az újságban, hogy a FIDESZ elnöke Orbán Viktor az SZMK képviselőivel való találkozón arról beszélt, hogy a küszöbön álló választások döntenek majd a Kárpát-medencében élő magyarok Európa-parlamenti képviseletéről. Orbán úr talán kíméletesebben és a folyó választási kampányra való kisebb tekintettel fejezhette volna ki magát. Ez azonban nem változtat a probléma meglétén.

A magyar kisebbség Szlovákiában skizofrén helyzetben van. A szlovákiai magyarok egyrészt a magyar nemzet részének érzik magukat, ami akarva nem akarva nem folklór, hanem politikai egység. Másrészt a Szlovák Köztársaság polgárai, ami ugyancsak jelentős politikai kötődés. Az egyik kötődés sem szüntethető meg testi erőszak nélkül, amit senki sem kíván.

A szlovákiai magyarok nem önként választották ezen skizofrén helyzetet, ebbe úgymond belepottyantak. Nem kell, hogy emlékeztessen rá, anélkül is tudatában vagyok annak, hogy ezen helyzet kialakulásához nagyban hozzájárult a cseh politikusok indolenciája.

Nem tudom, mit lehet ezen a téren tenni, ez a kompetens szlovák állami szervek és intézetek ügye. Az Ön szavaival élve, csak az bánt és bosszant engem, hogy az egyetlen, amit ebben a percben kigondolni képes, az a választáselőtti parlamenti pszeudonagygyűlés (természetesen tojás nélkül, ez nemeslelkűségére vall). Ezzel pedig Ön szerez pontokat a választási kampányban. Az ilyen politika olaj a tűzre, és nem vezet máshova, mint hogy a demokratikus Szlovákia és a demokratikus Magyarország között lépésről lépésre olyan viszonyok alakulnak ki, amilyenek a nem demokratikus Szlovákia és a nem demokratikus Magyarország között uralkodtak a második világháború idején. Ez igen szerencsétlen úgy Közép-Európa, mint az Európai Unió számára, amely az ilyen problémákkal nem tud mit kezdeni.

Megismétlem, hogy csehként nem vagyok illetékes megmondani, mi a dolguk a felelős szlovák politikusoknak, ez már csak azért sem volna helyénvaló, mert a cseheket a múltból közös felelősség terheli ennek a szerencsétlen helyzetnek a kialakulásáért. Csak biztosítani szeretném Önt affelől, hogy ha úgy dönt, hogy igazán konstruktívan hozzájárul ezen áldatlan helyzet megoldásához, biztosíthatom Önt, hogy a cseh értellmiségiek között lesznek olyanok, akik lelkesen támogatják majd Önt.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezidáig nem sokat mutatott fel ezen a téren.

Tisztelettel Bohumil Doležal

Ezt írnám hát Robert Fico úrnak, ha biztosra vehetném, hogy államfői kötelezettségei mellett lesz ideje az elolvasására, s egyáltalán lesz valami értelme.

Lidové noviny 2009. június 5